BIZONYSÁGOK‎ > ‎

Sánta Gergely: A Szeretetet választottam

Kornél ARCHIV Nagy, 2014. márc. 12. 10:59   [ 2014. szept. 25. 14:11 frissítve ]
A rossz magatartásom miatt már gyermekkorom óta sok probléma volt velem. A viselkedésem oly mértékben kirívó volt, hogy az alsó tagozatos tanáraim emlékeiben is emiatt őrződtem meg. A rossz társaságba való beilleszkedés meghatározta életemnek egy jelentős részét. Mindig is vonzott, hogy központban legyek. A nagyon rossz irányba való sodródásom talán középiskolában kezdődhetett, ahol a fő cél az volt, minél „menőbbnek” tűnjünk a mások szemében. Így szép lassan, ennek érdekében egyre több dolgot kezdem bevállalni. Elején még csak a cigarettát, majd alkoholt, később a kábítószer hívása is kecsegtetett. Ez az érzés, hogy olyan fiatalok körében mozgok, ahol ilyeneket csinálnak, imponáló volt számomra, és nem számoltam azzal, hogy komoly következményei lesznek. Kezdetben a drogozás csak szórakozóhelyen játszott szerepet az életemben, később azonban hétköznapjaim meghatározó része lett.

A tivornyázó éjjelek, a bulik, drogok odáig juttattak, hogy a családommal való kapcsolat számomra elértéktelenedett. Isten létezése nem igazán volt otthon központi kérdés. Három testvérem közül a legnagyobb evangélikus lelkésznek készül, és megtérése után jó irányba próbált terelni, azonban én csak papolásnak vettem a szavait, nem jelentett számomra az ő élete izgalmat, kalandot. A drogozó fiatalok társaságában éreztem jól magam. Minél rendszeresebb lett az életemben a mámor, annál kevésbé kellett gondolkodnom az élet valódi értékein.

19 éves koromban egy korábbi osztálytársam, aki korábban szintén ilyen életet élt, megtért Jézushoz, és sokat beszélt róla. Így most már nemcsak a testvérem, de egy barátom „prédikálását” is hallhattam arról, kicsoda Jézus Krisztus valójában. Azonban számomra ezek üres szavak voltak. Az életemnek nem volt célja, ugyanakkor a kötelességeimet elvégeztem – muszájból. Az érettségit is letettem, és mellette a kőműves szakmát választottam. Ahogyan a függőség kezdett eluralkodni rajtam, a kilátástalanság egyre jobban nyomasztott.

Egyik este összejöttünk a haverokkal a szokásos módon előkerült a füves cigaretta és az alkohol. Ám azon az estén forduló pontot vett az életem. Ott ült közöttünk az a barátom, aki megtért. Ránk nézett és megkérdezte: merre halad az életünk, hova vezet ez az életstílus, mi lesz így belőlünk? Olyan formában és erővel szólt Isten akkor hozzánk, hogy amikor hazatámolyogtam, próbára tettem azt az Istent, akiről beszélt nekem. Azt mondtam, ha valójában létező Isten Ő, akkor mutassa meg, mekkora hatalma van, és amikor reggel felébredek, ne a bódultság utáni vágy legyen az első, ami eszembe jut. Imám – hihetetlen, de – meghallgatásra talált. Nagyon meglepett, hogy ez valósággal megtörténhetett, Isten képessé tett erre, és akkor azonnal hittem, hogy nem lehet semmi sem, amire Ő ne lenne képes. Ekkor döntöttem el, hogy megtérek, és indult el bennem a változás.

Később, egyre jobban kezdett érdekelni, amit a testvérem mond, és máig nagy hatással vannak rám szavai. Eljártam gyülekezetbe, ahol jó tanítások voltak, énekeltem, imádkoztam és Bibliát olvastam. Az elején nagyon furcsa volt számomra, hogy ilyen helyen veszek részt és ilyeneket csinálok, később már hiányzott, amikor ezt nem tehettem. Elhatároztam, hogy azoknak a fiataloknak, akik abban a reményvesztettségben élnek, amiben én voltam, megmutassam Jézus Krisztus szabadítását. De ehhez kellő ismeretre és bölcsességre van szükség, ezért jelentkeztem a Pünkösdi Teológiai Főiskolára, a lelkigondozó szakra.

Ahogy közeledtem Istenhez, egyre többet mutatott meg magából. Csodákat éltem át, segített a gyász időszakában, amikor elveszítettem megtérésem után édesapámat. Maglódon elkezdtünk házicsoportot szervezni, fiataloknak Istentiszteleteket tartani, egy nagyon kedves barátom, teológushallgató vezetésével. Erre az alkalomra hívtuk el gyerekkori szerelmemet, aki azt állította, hogy a hinduizmus az igazi vallás. Azonban, ahogy megismerte az igazságot, számára sem volt tovább kérdés, hogy melyik az igaz Isten. Később, ez a lány a barátnőm lett, majd a kezét is megkértem, és 2013 augusztusa óta a feleségemnek hívhatom! Így tesz csodát Isten egy olyan céltalanul bolyongó fiatallal, akinek semmilyen életcélja nem volt, hogy egy boldog, Istenfélő férfivá, férjjé váljon!
Comments