BIZONYSÁGOK‎ > ‎

Nagyné Kiss Éva: A legcsodálatosabb ajándékot kaptam

Kornél ARCHIV Nagy, 2013. dec. 12. 12:50   [ 2014. jan. 5. 6:13 frissítve ]
Kalocsán születtem, nem hívő családban nőttem fel. Istenről csak az iskolai hittanórákon hallottam. Szüleim, mint a világi szülök közül oly sokan, megtanítottak arra, hogy miként álljam meg a helyem az életben. Apámat katolikus, anyámat református vallásban keresztelték. Hittanórákra járattak, de elvittek a református istentiszteletre is.

Felnőttként is eljárogattam a nagy keresztény ünnepeken a templomba, de arra nem emlékszem, hogy láttam volna otthon Bibliát. Folydogált az életem, és sok baj, buktató után, sok hiábavalóság után, lelkileg összetörten, padlóra kerültem. Kerestem a pénzt, a társamat, a szeretetet, a boldogságot, a harmóniát, de minden ahogy jött, úgy el is ment...

Amíg sikeres voltam, amíg divatos, nagyhangú, bölcsnek látszó, addig zsongtak körülöttem az emberek. Amíg mindent elintéztem, lerendeztem, amíg segítettem, addig jó voltam, aztán elfordultak tőlem. 2005 októberében édesanyám, majd édesapám halála, egy balul sikerült vállalkozás, és egy hazug házasság végén azt fontolgattam, vége az életemnek. Amikor végleg otthagytam a régi életemet, és a sokadik albérletbe költöztem, az asszisztálók nem fogytak ki mellőlem. Belefáradtam, beleuntam az életembe. Összetörve, megundorodva kerestem a kiutat. Emberi ésszel kigondolt dolgokat tettem. Utazgattam, beszélgettem, lődörögtem. Mivel gyermekem nincs, sokszor még felkelni sem volt kedvem. Mindenki udvariasan érdeklődött hogylétemről, de senki sem várta meg a választ.

Az első változást a számítógép, vagyis az internet hozta meg számomra. Ezen keresztül ismerkedtem meg férjemmel, és hosszú órákat beszélgettem így vele. Beleszerettem, még mielőtt láthattam volna. Hamarosan meglátogattam őt, és éreztem rajta és édesanyján kívül, még Valaki lakik náluk. Áradt a szeretet a falakból, a tárgyakból, az ablaküvegből. Olyan szeretetet éreztem, és olyan életformát láttam, amire mindig is vágytam. Férjem és anyósom segített nekem megfejteni ezt a titkot. Először a Bibliával kezdtünk foglalkozni. Az evangélium olvasása közben annyi, de annyi kérdésem volt... Most már mosolygok azon, miket kérdeztem. Aztán hetek vagy tán hónapok múlva megtudtam, hogy hívők, és hogy leendő anyósom gyülekezetbe jár. Férjem megígérte, hogy az esküvőnk után elmegyünk együtt a gyülekezetbe. Így is lett. Az én nászajándékom volt ez, és most már tudom, hogy a legcsodálatosabb ajándékot kaptam.

Sokat halottam Istenről, Jézusról, a megtérésröl, és mindig csak kérdezgettem, hogyan kell megtérni. Megnyugtattak, észre fogom venni. Kétkedve fogadtam, és nagyon vártam mikor történik ez meg. Eljött ez a csodás nap is. 2006 októberében egy "úrvacsorás" istentiszteleten értettem meg: Jézus értem is meghalt, és az én büneimet is felvitte a keresztre. Hazamentünk és imádkoztunk, nagyon nehéz súly volt, ami rám nehezedett - a büneim súlya. Nehéz és szomorú volt a szívem, sokáig rosszul éreztem magam. Nem volt jó, amikor megértettem, hogy bünös vagyok. Kértem Jézust, legyen az életem ura! Azóta csodálatos dolgok történnek velem. Az Úr beszél hozzám, érzem velem van. Nagy öröm és békesség van a szívemben.

Akkor még nem tudtam, de "szívátültetésem" volt. Kőszív helyett hússzívet kaptam. Bemerítkeztem, és tudom, velem van az Isten, hiszen személyesen nekem mondta, ami az Ézsaiás próféta könyvének 43. fejezetének 1. versében található: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy."