BIZONYSÁGOK‎ > ‎

Molnár Gabriella: A teológia mellett döntöttem

Kornél ARCHIV Nagy, 2013. dec. 21. 6:25   [ 2014. jan. 5. 6:14 frissítve ]
Nem keresztény családból származom. A szüleim már nagyon sok éve elváltak. Édesapám egész kis korunkban hagyott ott minket, ezért édesanyám egyedül nevelt fel engem és öcsémet. Nagyon haragudtam Istenre amiatt, hogy apa nélkül kellett felnőnünk, és nem értettem, hogy miért. Édesanyám a válás után elég hamar rátalált egy gyülekezetre Békésen, és átadta az életét Istennek. Elhitte azt, hogy a bűnei megbocsájtattak és alámerítkezett. Testvéremmel együtt hitre, engedelmességre és istenfélelemre nevelt.

2002 nyarán lehetőségünk adódott, hogy részt vegyünk egy gyermektáborban, Kadarkúton. Ott döntés született bennem, és átadtam az életemet Jézusnak, és befogadtam őt a szívembe. Igyekszem Istennek tetszően élni, de nagyon nehéz volt megértenem, hogy miért kellett apa nélkül felnőnöm. Isten nagyon sokszor bebizonyította nekem, hogy velem van, és ő olyan, mint egy földi édesapa, aki valójában a mennyei Atya. Tudom, hogy a jövőm és az életem az ő kezében van. Megtanított a megbocsájtásra, az elengedésre. Édesapámnak is megbocsájtottam és elengedtem mindent, azóta jó lett a kapcsolatom vele. Az életemben voltak mélypontok, de Isten soha nem engedte el a kezemet, és megtanította nekem azt, hogy hogyan éljek szabadságban ő vele.

2006 telén alámerítkeztem és megerősítettem a döntésemet, hogy elfogadtam Jézust, mint megváltómat, szabadítómat. Ekkor már voltak szolgálataim a gyülekezetben, dicsőítés és tinédzsermunka. Az elmúlt években Isten egyre nagyobb feladatokkal bízott meg. A rendszeres, hűséges gyülekezetbe járás, szolgálat, és az Istentől kapott ajándékok nagyon fontosak nekem. Ő kedvessé tett az emberek előtt.

Tinédzserként nagyon foglalkoztatott a fényképezés, filmezés. Nagy álmom volt, hogy az érzelmeket vászonra vihessem. Miközben e terveimet dédelgettem, barátaimtól, ismerőseimtől hallottam a PTF-ről. Sokat imádkoztam, gondolkoztam, hogy Isten hol akar látni, mit tanuljak, mi legyen a szakmám. Imádkoztam azért is, hogy Isten világítson rá, hogy hol is lenne a helyem. Végül a teológia mellett döntöttem, mert ahogy Isten előnyt kovácsolt számomra a kialakult családi helyzetemből, úgy másoknál is megtudja ezt tenni. Szívemre helyezte a hátrányos helyzetű fiatalokat, hogy hitoktatóként közelebb kerülhessek hozzájuk, és egy olyan intézménybe, szervezetbe be tudjak dolgozni, szolgálni, ahol Isten kegyelméből és szeretetéből tudok segíteni rajtuk. A felkészülést Isten hatalmas áldásaként élem meg. Hiszem, hogy a fényképezéssel kapcsolatos ambíciómat sem kell végleg elvetni, mert ez is része lehet annak a munkának, amelyet embertársaim javára és Isten dicsőségére végezhetek.