BIZONYSÁGOK‎ > ‎

Iszály Mihály: Elkezdett Isten érdekelni

Kornél ARCHIV Nagy, 2013. dec. 8. 12:08   [ 2014. jan. 5. 6:16 frissítve ]
Keresztény családba születtem, apukám és anyukám keresztényként neveltek, de abban az időben nem vonzott, hogy én is keresztényként éljek. Jártam a méhkeréki baptista gyülekezetbe, az ifjúsági órákra, de nem köteleztem el magamat Isten mellett. Tudtam a keresztény értékrendet, és próbáltam ez alapján élni, de nem volt bennem meggyőződés, hogy nekem is ezt az életet kell választanom. 16 éves voltam, mikor édesanyám meghalt, törést okozott az életemben. Nem sok idő elteltével elkezdtem bulizni, és abból a körből választottam magamnak barátokat, ami azzal járt, hogy hasonló módon kezdtem élni, viselkedni, mint ők. Sokat jártam szórakozni, és mindazt tenni, ami ezzel az életstílussal jár, de ebben sem tudtam meggyökerezni, nem találtam önmagamat. Például, alkoholt is csak azért ittam, hogy a többiek elvárásainak megfeleljek. Még eljártam gyülekezetbe, de csak az emberek kedvéért. Nem érdekelt az istentisztelet, sem pedig Isten. Egyfajta kettőség alakult ki bennem, nem tudtam, hogy ki is vagyok én valójában, és hova tartozom. Az édesapám próbált velem beszélgetni, és kihozni abból az állapotból, amiben voltam, de nem járt sok sikerrel.

2009 júliusában, 19 évesen néhány keresztény ismerősöm elhívott a Christeens tini táborba, Kadarkútra, de nem akartam ide sem elmenni, mert azt gondoltam, hogy ez csupán idő- és pénzpocséklás lesz. A testvérem rábeszélt, hogy menjek, így elmentem. A tábor első napjaiban nem éreztem jól magam. Voltak olyan pillanatok, amikor haza akartam menni, de a hét vége felé valami gyökeresen megváltozott bennem. Elkezdett érdekelni Isten, és az, hogy mi a terve velem. Még nem voltam a megtérés döntésének állapotában, de azt tudtam, hogy mindaz, ami elkezdődött, akarom, hogy folytatódjon bennem. Az elkövetkezendő hónapokban eljártam a pünkösdi gyülekezetbe, elkezdtem Bibliát olvasni, illetve olyan barátokkal és ismerősökkel beszélgetni, akiktől sokat tanultam. Nem sok idő múlva meghoztam a döntést, hogy meg akarok térni, és újjászületett keresztényként akarok élni. Leszámoltam azokkal a bűnökkel, amik távol tartottak Istentől, rendszeressé tettem a gyülekezetbe járást, az otthoni Bibliaolvasást és imádkozást. Néhány ifivel kapcsolatos szervezéssel is megbíztak, aminek nagyon örültem, mert rádöbbentett, hogy a fiatalok felé szeretnék szolgálni. Megtaláltam a békességem, és rájöttem, merre akarom, hogy tartson az életem. Az a kettősség, ami korábban bennem volt, eltűnt, és a világi barátaimnak próbáltam, és próbálom elmondani mindazt, ami velem történt.

2010-ben elhatároztam, hogy életem végéig Istennek akarok szolgálni, és érzem azt, hogy Isten használni akar. A nyáron úgy döntöttem, hogy Szarvasra jelentkezem óvó- és pedagógia szakirányba, de Isten közbe szólt, és nem nyertem felvételt. Sokat gondolkoztam, hogy miért történt így, de rájöttem, hogy azért, mert az Úr nem ott akar látni engem. Imádkoztam, hogy Isten nyisson előttem kapukat, hogy merre menjek, és mit kezdjek az életemmel. Válaszként néhány barátom javasolta, hogy fontoljam meg a teológiát. Először nem tetszett az ötlet, mert nem olyan régen tértem meg, és azt gondoltam, én nem vagyok odavaló. De elkezdtem gondolkodni, nem tudtam a szívemből és a fejemből kiengedni ezt az ötletet. Imádkoztam, és ebben van békességem, hogy ide jelentkeztem a PTF-re.