BIZONYSÁGOK‎ > ‎

Horváth Beáta: Az egész életem megváltozott!

Kornél ARCHIV Nagy, 2013. dec. 1. 9:36   [ 2014. jan. 14. 1:41 frissítve ]
Gyermekkoromtól fogva kerestem valamit, volt bennem egy űr, tele voltam kérdésekkel. Vágyódtam a biztonságra, valamint a testi-lelki gyógyulásra. Ma már tudom, hogy Istent kerestem.

16 éves koromban sok fájdalom és lelki sérülés után szétesett a családom és egyedül maradtam életképtelen állapotban. Alkoholhoz, bulizáshoz, drogokhoz nyúltam, hogy csillapodjon fájdalmam. Ezek a szerek pillanatnyilag segítségnek tűntek, de valójában nem voltak azok. Őrületet csináltam a „jóból” és fokozni akartam azt a végtelenségig. Kényszeresen arra vágytam, hogy figyeljenek rám és szeressenek, de nem tudtam hagyni, mert féltem mindentől. A szerektől eleinte kis időre megszűnt a szenvedés és sikerült felejteni, de ezek után mindig sokkal rosszabbul éreztem magam. A probléma, a fájdalom is ott maradt, sőt megsokszorozódott. Kétszer menekültem meg tűzből és autóbalesetből, de sok más életveszélyes helyzetbe is keveredtem. Nem voltam tanítható, nem fogadtam el tanácsot sem, mert azt hittem, attól vagyok szabad, hogy sodródom az árral és azt teszem, ami éppen eszembe jut. Valójában a vágyaim börtönében sínylődtem.

Felnőtt koromban is folytattam a keresést és a megoldást kutattam a pránanadiban, és nagyon sokféle okkult tudományban. Kerestem bennük az önismeretet, a biztonságot, de megoldást egyik sem nyújtott. Taoizmust, majd buddhizmust tanultam, a Szcientológia egyházban is próbálkoztam. Azután jöttek Müller Péter, Kisfaludy György, A. J. Christian okosságai, de az űr továbbra is csak nőtt bennem.

Négy és fél éve alkoholizmus miatt otthon feküdtem halálközeli állapotban. Hirtelen rájöttem, hogy ez nem is annyira gyógymód, mint inkább méreg! Senki sem volt velem a bajban azok közül, akik a nagy ígéreteket tették, ezért hangosan kiáltottam segítségért. Másnap remény fogott el az életre és elmúlt a remegésem, tudtam, hogy Isten segített rajtam. Azóta nem kellett innom alkoholt. Nem sokkal ezután megszabadultam a dohányzástól is, és fájdalmas megtapasztalásokon keresztül. Isten megmutatta, hogy a társkapcsolatomban is szeretne rendet tenni.

Ettől kezdve imáimban őszintén megosztom Istennel azt, ami bennem van, és amit szeretnék. Semmi eddigihez nem fogható és csodálatos dolog szólni az élő Mindenhatóhoz, és hálát adni Neki személyesen. Sokszor nem egyezett az akaratunk, de már bíztam Benne, hogy jót akar és nagyon szeret, ahogy senki más! Ezért érdemesnek találtam magammal is küzdeni. Kidobtam a könyveim nagy részét, és a szobraimat, csengőmet, képeimet is. Rájöttem, hogy semmi szükségem sincs fizikai kapaszkodókra, mert azokkal csak a saját akaratomat akartam érvényre juttatni. Végül is csak tárgyak, amiknek még akkora hatalmuk sincs, mint nekem, pedig még én is tehetetlen vagyok. Hálát adok az Istennek a sok változásért, bennem és körülöttem.

Csak óvatosan tudtam magamhoz közel engedni Istent, aki nem volt velem erőszakos. Mindig segített, ha kértem, ezért kíváncsi lettem, ki az Isten valójában, és megkérdeztem Őt, hogy mi az igazság vele kapcsolatban. Kis idő múlva találkoztam egy keresztény fiatalemberrel, aki türelmesen és szeretettel elmondta, hogy Jézus meghalt minden bűnömért a kereszten. Nem nekem kell a karmám leróni, és Ő, csak Ő jött vissza a halálból, abból a halálból, amitől rettegtem. Valaki legyőzte a halált! Kértem Jézust, hogy segítsen hinni Önmagában, és átadtam Neki az életemet, mely összetört teljesen. Hónapokig motoszkált bennem ez a pár mondat, és egy magányos pillanatban megérkezett a hit. Ezután örömtől ugráltam otthon és rájöttem, hogy haza találtam VÉGRE! A Bibliából megtudtam, hogy Isten gyermeke lettem és a Mennybe kerülök ÖRÖKRE. Nem vagyok egyedül soha többé! Jézusé az űr bennem, de az én döntésem volt, hogy hagyom-e Neki betölteni azt.

Az egész életem megváltozott! Voltak nehézségeim, mert átestem egy daganatos műtéten, amiből meggyógyultam. Voltak konfliktusaim, megloptak, kiközösítettek, becsaptak, bántottak, és én is bántottam, hibáztam is sokszor. Több évi szenvedés után meggyógyultam, épülök a Lyme kórból és még hosszan sorolhatnám. Mindig kaptam vigaszt, megoldást, csillapodott a félelmem az ima közben, sőt Isten kárpótolt még a saját rossz döntéseimért is. Néha fájdalmas volt embereket elengednem az életemből, de már vannak barátaim, akikkel valóságos kapcsolatom van. Tudok aludni a sötétben. Valódi eszközeim lettek az élethez és az emberi kapcsolatokhoz. Már nem kilátástalan az életem, nem vagyok már elveszve. Ha kísértés jön, bízhatok Istenben, aki számtalanszor segített nem megtenni azt, ami káromra van, és tenni, akarni azt, ami életre visz. Nem úgy alakult az életem, ahogy azt én elképzeltem, de ezért is megérte, feladni a saját terveim, mert sokkal csodálatosabb dolgok történtek velem, mint amiket el tudtam volna képzelni. Öt évvel ezelőtt még az gondoltam, hogy azért menekültem meg a sok veszélytől, mert ilyen csodálatos képességeim vannak, de ma már tudom, hogy Isten mentett meg, és valódi célt adott az életemnek.

Nem tudtam, hogy van ilyen béke, öröm és nyugalom. Isten olyan dolgokért jutalmazott meg, amiket Ő vitt bennem végbe. Tanulom az emberi kapcsolatokat, és látványosan gyógyul a lelkem. Ezekért persze tennem is kell: Bibliát olvasok mindennap, Istentiszteletre járok rendszeresen. Segítő csoportokban kaptam eligazítást, valamint letehettem terheimet személyes beszélgetésekben, lelkigondozásban is, megtanultam lecsendesedni, megszerettem a jót és a szenvedés-mentességet. Imádkozom egész nap és elkezdtem teológiát tanulni, amiket örömmel teszek, nem kényszerből - Jézus Krisztus, az én szabadítóm által.